Paraziták a művészetben

Parazita kultúra 1.

A paraziták művészeti élete ellen

Az es évek elején meghívást kaptam egy paraziták a művészetben művészettörténeti tanácskozásra, melynek az volt a témája, hogy meghalt-e az avantgárd, illetve, hogy milyen esélyei vannak manapság a szubverzív művészeti magatartásnak. A kérdés akkor zavarba ejtett, hiszen a válasz annyira egyértelműnek tűnt számomra, hogy hirtelen nem is tudtam, kell-e, érdemes-e erről bármit is mondanom. Elvégre még a kívülálló számára is nyilvánvaló, hogy az avantgárd művészet, amely egykor paraziták a művészetben "régi ember", a polgári értékrend, az egész hagyományos társadalmi szerkezet elleni heves tiltakozásként jelent meg, mára már "csak művészet", amit a polgárság rendszerint önnön dekorálására használ.

A véletlen azonban úgy hozta, hogy akkoriban került a kezembe egy cikk a komputervírusokról, melynek szerzője az a Fred Cohen volt, aki ban, tehát épp a rettegett HIV-1 nevű kórokozó felfedezésének évében útjára bocsátotta az első "hivatalos" számítógépes vírust.

Noha Cohen "népszerűsítőnek" szánt ismertetőjéből alig értettem valamit, hatására mégis különös gyanúm támadt: az avantgárd minden józan becslés ellenére mégsem halt meg, hanem szellemisége észrevétlenül átszivárgott a művészetből a számítógépek világába.

Sebők Zoltán: Parazita kultúra

Sejtésem először is azon alapult, hogy a komputerkalózok kétségtelenül felforgató tevékenységet folytatnak, felforgatóbbat, mint bármely avantgárd mozgalom századunkban: behatolnak a nagy komputerrendszerekbe, s ott akkora kárt okoznak, amit pénzben szinte ki sem lehet fejezni.

Hogy csak egyetlen, bár későbbi példát említsek, a Fülöp-szigetekről indított Love Paraziták a művészetben vírus, amely ben hat óra alatt végigsöpört Európán és az Egyesült Államokon, közel hárommillió számítógépet fertőzött meg, a keletkezett kár pedig szakértői becslések szerint több mint nyolcmilliárd dollár. Akárcsak az avantgárd, a számítógépes kalózkodás is mozgalmi jellegű, jobbára internacionális, nihilista és persze igencsak erkölcstelen.

A virális programokban fontos szerepe van a véletlennek - amit már a dadaisták is istenítettek - humor is akad benne bőven, maga a komputervírus pedig, miként az es évek domináns művészeti irányzata, tulajdonképpen nagyon is konceptuális: racionális agymunka eredménye, méghozzá adott esetben igen magas szintű agymunkáé.

S tényleg, alig kellett néhány évet várni, hogy az analógia máris valóságossá váljék, hiszen a concept art mintájára ben Concept néven tűnt fel egy új számítógépes kórokozó. A fertőzés és az azzal járó betegség régi jó metafora a művészetben, különösen az orosz avantgárdban. Már Lev Tolsztoj azt állította, hogy a művészet, akár a betegség, fertőzés útján terjed. Az ember azt hiszi, hogy csupán szavakat olvas, képeket néz vagy zenei hangokat hallgat, de titokban megfertőződik, s csak jóval később veszi észre, hogy annyira megváltozott az élete, mintha megbetegedett volna.

Tolsztoj szerint vannak rossz betegségek, melyek az embert őrületbe, féktelen kicsapongásokba, belső összeomlásba vagy akár a halálba kergetik, de vannak jók is, melyek rombolják ugyan a testet, de a lélekre gyógyító hatással vannak.

A művészet, ha sikerül megfertőznie az embereket, mindkét betegségtípust előidézheti. A művészet közben se nem jó, se nem rossz, hanem csupán valami meghatározatlan szimptómájú betegség, amelynek lehetséges következményei igen sokfélék lehetnek. A láthatatlan bacilusok vagy "járulékos elemek" ehhez hasonló metaforáját használja Kazimir Malevics, az orosz avantgárd központi alakja is, amikor a művészet eredetének és hatásának magyarázatára tesz kísérletet.

Paraziták és gazdasejtek

Véleménye szerint az ember csak azáltal válhat művésszé, ha bizonyos vizuális bacilusok megfertőzik. E bacilusok tudattalan vizuális benyomások, amelyek észrevétlenül az ember egész érzékelő rendszerét megváltoztatják.

Malevics szerint az ember ostobaságot követ el, ha azt hiszi, hogy e fertőzésből ki kell gyógyulnia, s a bacilusokat megpróbálja elnyomni vagy kiirtani. Épp ellenkezőleg, meg kell ismerkednie a betegségével, s a kóros állapotot normálisnak, másféle, ám az egészséggel azonos értékű életformának kell tekintenie. Malevics tehát a művészetet fertőző ágensek életeként fogja fel, melyek nem szubjektív úton keletkeznek, nem paraziták a művészetben érzés vagy gondolat kifejeződései, hanem a fertőzés titokzatos hatásai, amelyek emberről emberre, s emberről dologra egyaránt átadhatók.

De hogy e bacilusok honnan jönnek, hova adódnak majd tovább és miként paraziták a művészetben, azt az orosz művész szerint nem lehet tudni.

Másfelől, mint az avantgárd mozgalmak többsége, a vírus-programzás és terjesztés is utópikus célzatú. Utópiája olyan világ képét vetíti elő, amely mentes lesz a korunkra jellemző "túlintegrált" rendszerektől, s ezzel mellesleg Keith Haringnek, az amerikai graffiti-művészet vezéregyéniségének vágya is teljesülhet, aki utolsó interjújában, amikor már tudta, hogy AIDS-es, azt nyilatkozta, hogy ő kezdettől fogva olyan vírus akart lenni, amely képes megfertőzni, felbomlasztani a művészet rendszerét.

Ugyanakkor az sem mellékes, hogy bizonyos esetek alapján úgy képzeltem, ürülékes pinworm tojás komputerkalózok mozgalma, ellentétben az avantgárddal, végképp anonimitásra van ítélve.

Megbetegítenek a bennünk élő paraziták

Hiszen aki romboló vírust juttat például valamely kórház vagy hadászati intézmény belső informatikai rendszerébe - ami gyakran megesik - az nem pusztán "kísérletező művésznek", hanem egyenesen terrorista bűnözőnek számít. Éppen ezért kizártnak tartottam, hogy a komputerkalózkodás az avantgárdhoz hasonlóan valaha is paraziták a művészetben hivatalossá válhat.

De csakhamar megtudtam, hogy rendszeresen megrendezik a komputerkalózok, a hackerek és a crackerek legális nemzetközi találkozóját, a teoretikusok pedig máris beskatulyázták a virális programokat, megteremtve a század eleji művészeti irányzatok számítógépes megfelelőit, ugyanakkor a komputerkalózkodás történeti tényhalmazzá való szelídítésének alapfeltételét is.

Az avantgárd analógiájára a komputerkalózoknak számos folyóirata van, de már nem csak szamizdat és underground, hanem nagy példányszámú hivatalos is. S ami még lényegesebb, a nagy komputercégek úgy próbálnak védekezni a vírusok ellen, hogy óriási pénzekért egyszerűen felvásárolják őket a kalózoktól.

Ismétlődni látszik tehát a történelem, ami talán újabb alátámasztása lehet a közkeletű sejtésnek, hogy ez már nem is történelem: a rendszer megint magához öleli ellenségeit, vagyis lényegében ugyanaz történik, mint ami az avantgárd végzete lett.

• Sebők Zoltán: Parazita kultúra
• Gyakori kérdések — Állatorvostudományi Egyetem A parazita fertőzésekről Az es évek elején meghívást kaptam a tudat parazitái nemzetközi művészettörténeti tanácskozásra, melynek az volt a témája, hogy a tudat parazitái az avantgárd, a tudat parazitái, hogy milyen esélyei vannak manapság a szubverzív művészeti nagy kockázatú papilloma vírustörzsek.
• Tiszatáj online - irodalom, művészet, kultúra, Paraziták pálmaág

Úgy látszik azonban, hogy ez a stratégia ezúttal nem válik be, ami egyebek mellett bizonyára a komputerkalózkodás meglepő földrajzi eloszlásával magyarázható. Az ember azt föltételezné, hogy e tevékenység központjai valahol a fejlett Nyugaton kell hogy legyenek, ahol az úgynevezett technológiai fejlődés is a legintenzívebb.

De nem ez a helyzet.

Kilenc műteremből | Kapitány András: Parazita

A komputervírusok jelentős része az egykori Szovjetunióban, illetve annak utódállamaiban keletkezett, s nem kis meglepetésre olyan országok is vírusnagyhatalomnak számítanak, mint Bulgária vagy India. Lehet, hogy ezért, lehet, hogy másért, mindenesetre tény, hogy a komputerkalózok még mindig lépéselőnyben vannak az ellenőrzőkkel szemben, vagyis a komputervírusok kiszűrésére még mindig nincs száz százalékos hatékonyságú eszköz.

Ennek lehetetlenségét egyébként Fred Cohen már az első számítógépes vírus megszületésének évében be is bizonyította, a tények pedig azóta sem cáfolnak rá. Amikor az es évek elején ezzel a kérdéssel elkezdtem foglalkozni, szakértői becslések szerint mintegy ezerkétszáz számítógépes vírusról lehetett tudni. Most, egy évtizeddel később, havonta jön létre körülbelül ennyi, az összlétszámuk pedig meghaladja a hatvanezret.

Minden jel arra mutat tehát, hogy az úgynevezett info-telematikus paraziták a művészetben képtelen lesz megszabadulni a maga parazitáitól. Ezzel kapcsolatban sokféle állásfoglalás lehetséges. Általában nyafogni, szitkozódni és átkozódni szokás, ami érthető reakció, egy dolgot azonban nem szabad szem elől téveszteni: efféle bravúrra maga az élet sem képes.

S itt nem csak arra gondolok, hogy minden földi élőlény biológiai paraziták sokaságának - gyakran barátságtalan - jelenlétét kénytelen elviselni, hanem valami lényegesebbre.

Biológiai kutatások azt mutatják, hogy a legegyszerűbb egysejtű organizmusok, az úgynevezett prokarióták körülbelül három és fél milliárd évvel ezelőtt jelentek meg a Földön és legalább kétmilliárd évig ez volt minden: baktériumok, kék-zöld algák és ehhez hasonló egyszerű rokonaik.

Lynn Margulis szerint ekkor néhány ilyen egyszerű lényt meghódítottak a paraziták, melyekről aztán kiderült, hogy álruhába bújt áldások, hiszen a hódítók és a meghódítottak egymás társaságában jelentős előnyöket élveztek kiérdemelve, hogy ettől kezdve szimbiotáknak nevezzék őket a biológusok. Együttes erejük forradalmian új entitást hozott létre, az úgynevezett eukarióta sejtet, amely már rendelkezett sejtmaggal, s amely nem kevesebbet, mint a többsejtű paraziták a művészetben lehetőségét jelentette!

Legyünk végre tisztában a helyzettel: ha a beláthatatlanul távoli múltban nem támadnak a kórokozó paraziták, akkor mi sem lennénk abban a helyzetben, hogy az info-telematikus társadalom parazitáit szidalmazzuk.

Mert nemcsak hogy ilyen társadalom nem létezne, hanem semmilyen sem. Rólunk már nem is szólva. Akkor hát mi lenne? A biológusok szerint valamiféle energia-gazdag lé, benne magányos, önmagukat unos-untalan reprodukáló, végtelenül alacsony szintű életformákkal - s mindez talán egészen addig tartana, míg meg nem támadnák őket a paraziták.

Vajon érzünk bármiféle nosztalgiát az efféle létforma iránt? Aki paraziták a művészetben, annak már a fentiek okán is kutya kötelessége fölülbírálni azt a negatív képet, amely a mi individualista kultúránkban a parazitákat övezi. Mert a parazitáktól félünk, s ugyanakkor meg is vetjük őket.

Félünk a fertőző bacilusoktól, a vírusoktól és a baktériumoktól, mert betegséget és halált okozhatnak; rettegünk a számítógépes vírusoktól, mert kitörlik a doktori disszertációnkat, tönkreteszik a gépünket, s megakadályoznak bennünket korunk egyik fő imperatívuszának zavartalan teljesítésében: abban, paraziták a művészetben szüntelenül aktívan működjünk a határtalan kommunikáció és interakció szent terében.

Ugyanakkor meg is vetjük a parazitákat, mert azokra a polgártársainkra emlékeztetnek, akik képtelenek megállni a saját lábukon, nem dolgoznak, lopják a napot, mások nyakán élősködnek. Ám mégis megpróbáljuk ellesni a paraziták trükkjeit, talán azért, hogy ne bennünket fertőzzenek, hanem mi fertőzzünk másokat: a számítógép-vírusokat pajkos vagy rosszindulatú emberek programozzák és küldik széjjel a világba, biológiai vírusok pedig már az es évek közepe óta szintetikus úton elállíthatók.

Az emberi tudat parazitái

S ami előállítható, azt a mi civilizációnkban rövidesen nagyüzemi méretekben el is kezdik gyártani. A programozókhoz és a genetikusokhoz képest tehát a művészek ártalmatlan lények benyomását keltik, akik fenyegetőnek tetsző, ám alapjában ártalmatlan metaforát gyártanak a vírusból, vagy - mint az a Velencei Biennálé szlovén pavilonjában történt - afféle ready-made gyanánt virális számítógép-programot helyeznek művészeti kontextusba. A helyzet azonban, legalábbis a neo-darwinisták szerint, nem ilyen egyszerű.

Daniel C. Dennett nagyszabású víziója szerint Földünkön kevesebb mint százezer évvel ezelőtt a paraziták újabb inváziója kezdődött, ami döntőnek bizonyult a mai állapotokat illetően.

Művészeti élet a paraziták áttekintése alapján

Ezen új hódítók, ahogy Dennett fogalmaz, "tudat és szándék nélküli vendéglátóikat valami teljesen újjá, szellemes szállásadókká formálták, akik a modern fegyverzetű megszállóiknak köszönhetően el tudták képzelni a mindaddig elképzelhetetlent, s úgy szökelltek át a tervezési téren, mint még soha senki". Kik vagy mik ezek a félelmetes támadók?

1. Giardia snap test
2. Paraziták az emberi test agyában
3. Művészeti élet a paraziták áttekintése alapján
4. A menedékplatyhelminták életciklusa
5. A tudat parazitái, hogyan irányítasz, Tudatfodor – tudati cunami - A tudat parazitái

Az új parazita megszállókat Dennett mémeknek nevezi, azt a gyökeresen új egyedet pedig, amely akkor jön létre, amikor a mémek egy bizonyos fajta állatot jól megfertőznek, embernek hívja. Nézzük, miről is van szó.

A paraziták művészeti élete ellen, Vírusbújócska: Paraziták dicsérete A paraziták művészeti élete ellen, Giardiasis ápolás A paraziták művészeti élete ellen Written About Us Rólunk írták Élősködők: Az osztályharc már a spájzban van, A paraziták művészeti élete ellen Parazita eszközök A paraziták művészeti élete ellen. Olvasási mód: A paraziták művészeti élete ellen Magyar Narancs - Képzőművészet - Vírusbújócska: Paraziták dicsérete Parazitás betegségek Élősködők: Az osztályharc már a spájzban van — Kritika Veszélyes parazita a közvetlen környezetünkben — vakságot okozhat Híradó A paraziták művészeti élete ellen. Készüljünk a tavaszra!

Természetesen Richard Dawkins angol neo-darwinista úgynevezett "második replikátorairól", amelyek elnevezését saját bevallása szerint a görögös hangzású miméma szóból vonta el, külön megörült annak, hogy ebben a formájában mennyire hasonlít a gén szóra, emlékeztet a memória szóra, és rokon a francia m'eme ugyanaz szóval.

Az önző gén című ban megjelent könyvében ezt írja: "A mém lehet egy dallam, egy gondolat, egy jelszó, ruhadivat, edények készítésének vagy boltívek építésének módja. Paraziták a művészetben, ahogy a gének azáltal terjednek el a génállományban, hogy spermiumok vagy peték révén testből testbe költöznek, a mémek úgy terjednek a mémkészletben, hogy agyból agyba költöznek egy olyan folyamat révén, amelyet tág értelemben utánzásnak nevezhetünk.

Paraziták pálmaág - Appendix:Hungarian words P - Wiktionary

Ha egy tudós egy jó gondolatot hall vagy olvas, akkor továbbadja kollégáinak és tanítványainak. Megemlíti cikkeiben és előadásaiban. Ha egy gondolatnak sikere van, azt mondhatjuk, hogy agyról agyra terjedve szaporodik.

• Mint a kisebb verrakok onmagukban, A paraziták példák az organizmusokra
• Kilenc műteremből - Kapitány András: Parazita Kapitány András egy apró erdélyi faluban született, onnan került Budapestre a rendszerváltás táján, itt végezte el a Képzőművészeti Főiskolát.
• Kilenc műteremből | Kapitány András: Parazita :: Műcsarnok

Bizonyos értelemben igen. A mémeket olyan információs mintákként szokás meghatározni, amelyek replikáció, azaz másolódás útján adódnak át. Miként a biológiai vírus túlélését csak valamely gazdasejt biztosíthatja, amelyet képes rávenni önmaga lemásoltatására, a mémek is ilyesfajta trükknek köszönhetik az "életüket", pontosabban a túlélésüket. A gondolat például önmagában ugyanúgy életképtelen az önálló anyagcsere abszurd lehetőségéről nem is szólvamint a vírus.

Ez a helyzet áll fenn mindaddig, amíg nem kommunikálódik, illetve a memetika nyelvén szólva: amíg be nem hatol valamely gazdaszervezetbe agybaott meg nem ragad be nem vésődik az emlékezetbe és szállásadóját az embert arra nem készteti, hogy elkészítse replikációját tovább adja embertársainknak. Cloak amerikai antropológus kifejtette, hogy a kultúrát apró, egymástól független cseppecskék alakjában gyűjtjük magunkba, melyeket azután "kulturális korpuszkuláknak" illetve "kulturális utasításoknak" nevezett.

A kulturális utasításokat olyan élősködőkhöz hasonlította, amelyek ellenőrzésük alatt tartják a gazdaszervezet bizonyos viselkedésformáit, ahogyan például az influenzavírusok tüsszögésre késztetnek bennünket, hogy saját terjedésüket biztosítsák. A következő eredményre jut: "Röviden szólva a 'mi' kulturális utasításaink nem nekünk, a szervezetünknek dolgoznak; mi dolgozunk nekik".

Cloak eszmefuttatásában, amelyet Dawkins is ismert Az önző gén írása közben, már benne van a memetikai paraziták a művészetben lényege: a mémek nem minket szolgálnak, hanem - miként az "önző" gének is - csak saját lemásolódásukkal törődnek.

Tudatunk, kultúránk csupán tenyészhely a számukra, amely evolúciójuk színtere és eredménye is egyben. Evolúciójuké, de csupán abban a semleges, minden előzetes tervtől, céltól és iránytól mentes értelemben, ahogy ez a szó a neo-darwinizmusban használatos. Miként egy faj génállománya az egyes gének együttműködő szövetsége, a kultúra és a paraziták a művészetben sem más, mint a mémek kooperatív együttese: egy-egy mémplex.

Ezek a mémplexek azután időről időre változnak, felhalmoznak és elveszítenek tulajdonságokat, korábbi korokból származó tulajdonságokat pedig megtartanak. A mém-elmélet Dawkins számára csupán szemléletes példa, pedagógiai segédeszköz volt ahhoz, hogy megmutassa: a gén csupán speciális eset, és az egyetemes darwinizmusban vállalt szerepét eljátszhatja minden olyan létező, amely megfelel a replikátor meghatározásának.

Az önző gén című könyvének végén kifejti, hogy "minden élet replikálódó egységek eltérő túlélése révén fejlődik ki.