Aki férgekkel harapja a körmét. ЦTЦDIK ЙNEK.
- Едва ли он откажется от войны, даже если все граждане дружно выступят против .
- Kassák Lajos: Misilló királysága Regény
- Férgek voltak a testemben
- Hogyan lehet pinwormot szerezni
- Férgek szem jelei
Kassák Lajos: Misilló királysága Regény Ettől a naptól kezdve még kevesebb időt töltött bent az asszony, reggel segített a szolgálónak az ágyazásnál, egyik kezében a gyereket dajkálta, másikkal a beteg embert támogatta, aki minden lépésnél megingott, mint a nádszál. Reggeli után azzal az ürüggyel, hogy a munkások után néz, kiment s csak a szoptatás órájában kukkantott be a szobába. Napokon át a szomszédasszonyokkal pletykált vagy Pecsinkáéknál gubbaszkodott teli vággyal a legény után.
Misilló ezalatt türelmesen nyomta a fészket, a gyerekkel vesződött, néha-néha a homályos ablakon át a major kopasz térségére bámult, ahol már az őszi szántásra készülődtek az emberek. Nehezen épült a bajból, amennyit nappal javult, éjszaka ugyanannyit rosszabbodott. A melle meggyöngült, fuldoklás gyötörte s egész éjszaka karcos, fáradt tüdőből köhögött.
Október elején megjött Kristóf s ő még akkor is az ágyban volt.
Paraziták, például pinwormok. Pinwormok és tisztítás. Pinworm kezelési módszerek
Kérges, nagy kezei puhán megráncosodtak, kifehéredtek, mint a csiszolt csont és remegtek a legény széles tenyerében. Nehezen ment az egyezkedés.
Végbélnyílás viszkető pinworm Férgek egy gyermekben, hogyan lehet megszabadulni Az enterobiosis megelőző gyógyszerek Ha valaki nem harap a körmét, hanem leül a reggelire, anélkül, hogy megtisztítaná a kezét, akkor a tojás is a szájába esik. Továbbá, egy személy szennyezheti terjesztheti a tojást pinworms, játékok, ajtó fogantyúk.
Kristóf, mint valami Helminták mosása városi fuvaros csizmásan, tiszta fehér gatyában ült a gazda ágyánál. Cifra cseréppipa lógott az agyáról s amíg Misilló agyafúrt szóval vörösre aki férgekkel harapja a körmét magát, addig ő csak hümmögött s nagy türelemmel várta a csipetnyi ráadásokat.
Anyica az ablaknál állt, a pólyást dajkálta, valami nyúlós, édeskés dalt dúdolt teste ringására s időnként hangos csókokat pufogtatott el a gyerek kerek arcán. A lámpa fénye csak gyéren jutott el hozzá, de ahelyett, hogy a gyönge világosság elmosta volna formáit, minden idomot, vonaltörést megsokszorozva élesített ki a homályból. A dalocska zümmögve folyt szét a szobában és lágy, meleg hangulattal bizseregte körül a két alkudozó embert.
Kristóf a hang irányába fordult, szeme megakadt az asszony kiélezett, előre nyúlt alakján, s úgy látta, most felényire se olyan szép az, mint karácsonykor volt.
Tetőtől talpig mustrálgatta és észrevette első találkozásuk óta mennyit öregedett, rozsdás pöttyök sűrűsödtek az orra köré s gusztustalanul, minden köz nélkül futnak össze vastag szemöldökei. Az asszony most szétgombolkozott, mellel kínálgatta a nyöszörgő gyereket s még görbébbre púposította magát.
Mintha egész életét a kis csámcsogó szájba kívánta volna csurgatni. Kristóf önkénytelenül is a gyerekkorára gondolt: a borjas, megpuhult teheneket látta maga előtt és érezte, mint párolog el szívéből az érzés, amellyel a katonáéknál emlékezett Anyicára, s mint önti el most egész valóját egy másik.
Megborzongott ettől az érzéstől, de nem szabadulhatott aki férgekkel harapja a körmét. Örömmel kapott a gazda újabb ráadásán. Ki kapott már ennyi pénzt ebben a majorban! Az egész lelkemet?
Pinworms a végbélnyílás tüneteiben
Kristóf hányavetin nevetett. Megkötötték az alkut. Amíg Misilló beteg lesz, Kristóf vezeti majd az egész gazdaságot s minden este tartozik beszámolni a dolgáról.
Egy ideig még maradt a legény, Misilló boldog volt afölötti örömében, hogy olcsón jutott az emberhez, pálinkát hozatott az asztalra s büszke önteltséggel beszélt a fiúról.
Csontos, sárga ujjaival megcsiklandozta a kövér, mezítelen testet s az hangtalanul rángatózott, csak piros elferdült szájáról látszott, hogy tetszik neki a játék. Misilló tovább nyűgözte s közben nagyokat kiáltozott: - Hu-hu, mindjárt megeszlek, te kis tetves, te gyöngyvirágszál!
A gyerek keservesen elsírta magát. Igazán bolond. Misilló jóízűen mulatott az asszony haragján. Aki férgekkel harapja a körmét is indult a legénnyel. Nem kapott választ. Azok már behúzták maguk után az ajtót.
- Ощутив боль в правом бедре, она оглядела комнату и вспомнила, что Патрика и Наи больше .
- Pinworms a végbélnyílás tüneteiben - Kölcsönösség és parazita
- Paraziták az alváz ötödik elemében
- Mi a parazita hordozó
- Belféreg forum
Szótlanul mentek át az udvaron, a kapuban megálltak. Mindketten a belső oldalon maradtak. Nagy csendben múlt el néhány pillanat, gondolataik egy úton haladtak, de nem tudták hogyan kezdeni a szót.
Helminták strondyloides A giardia diagnosztizálása klinikai megnyilvánulások alapján Néha a körömcsípés a férgek és más parazita férgek jelenlétéhez kapcsolódik a gyermek testében. Teljesítmény problémák. A gyermek nem tudja kielégíteni táplálkozási igényeit, így a harapós körmökhöz kapcsolódó zavar. Az ilyen problémákat leggyakrabban édességek, étrend, elemi.
Kristóf törte meg a hallgatást. Kristóf alákukucskált a kendője alá: - Azért tudom, hogy kérdezősködött utánam, amíg katona voltam! Anyica mosolyogva ránézett. Anyica nem védekezett. Egész testével szinte belerogyott a legény karjába. Szemei lángoltak, a hangja egyre rekedtebb lett és egyre sziszegőbben beszélt: a gyomornyálkahártya parazitái Vegye, vegye hát! Hosszú, harapós csókban, mint két veszekedő madár, hemperegtek a kapu ripacsos deszkáin.
Életemben téged szeretlek először! A fele útról azonban visszatért.
A gazda az ágyszélén lógászott, a szemei zölden lobogtak, megmerevült arcán látszott, hogy kínlódva várta az asszonyt. A gyerek magára hagyottan visított az asztalon. Anyica cuppogva hozzá szaladt.
Nem szeretem én, ha mindig máson jár az eszed! Misilló még sokáig elégedetlenkedett, de senki se felelt dörmögésére. Csend volt körülötte, csak a gyerek orrhangú szuszogása olvadt ki a fehér kemence mögül.
Pinwormok és tisztítás. Nem is gondolnánk, milyen gyakori a cérnagiliszta!
Számításból egész délelőtt a gazda mellett maradt, fájós bordáit vizesruhával orvosolta, mákhéjas dohányból pipát tömött neki, közben a gabona áráról beszélt s ezzel szépen kiverte az ember fejéből a tegnap esti jelenetet. Ebéd után azonban alig várta, hogy Misillót elnyomja az álom, észrevétlenül kipárolgott a szobából. Kristóf még nem volt ott. Egy ideig a kopasz fák törzséhez lapultan álldogált az asszony, kitágult szemekkel lesett a csendes major felé, de nem tudta egy helyben kivárni a legényt.
A hó még mindig szitált, a pelyhek átszöktek a ritka ágak között, puhán a ruhájára ültek, megkeresték lázas, kicsattanó arcát s hideg, kék gyöngyökben futottak szét a mezítelen bőrön. Fázni kezdett, de állhatatosan küzdött s már nagy tócsákat olvasztottak alá tipegő lábai, mikor eszébe jutott az elhagyott kunyhó.
Folyton a legény útját kémlelve, hátrált a födél alá. Az apkó egykori helyére, a dohos, kemény szalmapriccsre kuporodott. Jó óra múlt el így az izgalmas várakozásban, mikor a fák között topogó legényt meglátta. Repeső szívvel állt ki az ajtóba. Hé Kristóf! Kristóf megcsípte az állát. Örülj, hogy most itt vagyok - s havas, átázott szűrével együtt a priccsre rázta az asszonyt.
Anyica unottnak, hidegnek látta a párját s úgy érezte, mintha az ölelést, csókot, amivel hogyan jutnak el a férgek petesejtjei ő kéjes bomlottságát fizeti, mind csak mókából csinálná.
Az a gondolata támadt, talán nem is szereti őt Kristóf s megremegett ettől a gondolattól. Még puhábban, melegebben lapult a legényhez s alázatos hízelgéssel kérdezte meg a hegyről lefelé menet. Az egész úton nem nézett az asszonyra, zsíros csizmáit vigyázta, melyek nagy gombócokat rúgtak föl a friss, tapadós hóból.
A gyümölcsös végében válniuk kellett, Anyica bolondosan a szájára tapadt a horgadt fejű legénynek, szinte könyörgött hozzá: - Holnap is eljössz?
Szцveggyыjtemйny
Aztán mindketten más-más irányba tértek. Mire Misilló fölébredt, Anyica karján a gyermekkel már ott ült az ágyfejénél. Halkan, elnyújtott hangon énekelt s jobb lábával rezgősen segítette a dal ütemét: Csicsí baba, nincsen pupa, Elvitte a juhászkutya, Csicsíkájj, babuskám Misilló néhány pillanatig még tetette az álmot, szűkre fogott szemekkel lesett ki az asszonyra. A hirtelen jött köhögés elárulta ébrenlétét. Anyica kedveskedőn az ágyra telepedett s amíg Misilló egészsége felől kérdezősködött, kedvesen ingatta a fejét és észrevétlenül a vánkosok közé csempészte a gyereket.
A gyermek harapja a körmét, férgek
Anyica a mákhajas dohányra gondolt s elégedetten mosolygott magában. Kimegyek a friss levegőre, megöl ez az egész napi bezárkózottság!
Kristóf még nem volt itt? Anyica a friss levegőzés helyett a konyhában maradt, csütörtök este volt, nagy szorgalommal az apkó holmiját segített összecsinálni a szolgálónak.
Kevés vártatva megjött Kristóf, kurtán köszöntötték egymást s ő nem ment be utána. Úgy gondolta, nem tudna pirulás nélkül szembetekinteni vele, ez pedig könnyen gyanakodóvá tehetné a gazdát. Néha, néha kiment s az udvarról az ablakon át leselkedett be a szobába. Kissé elszomorította az a barátságos kép, melyben a két embert látta. De nem sokáig győzte tettetéssel, kibújt belőle az asszonyok kotyogó természete s mindent elbeszélt a szolgálónak.
Miért nem megy hát be? Vérhólyag a szerelmes ember szíve, könnyen ketté hasad az a sanyargatástól. Anyica idegesen nevetett, de belsőleg igazat adott a vénasszonynak és epedőn szomjazott a legény után.
Hát a szegény fehérnép se születik ám csak éppen piszkafának, hogy a kormos kürtőbe lógjon, meg a hamut birizgálja. Volt, volt bizony, lelkecském, nekem is egy olyan történetem, hogy még most vénségemre is megnyalom utána ezt a fogatlan szám. Ajtócsikorgás szakította félbe a szolgáló meséjét.
Mikor Kristóf átment a konyhán, Anyica izgatottan utána futott s mohón össze-vissza csókolta az üres, holdvilágos udvaron. Aztán pihegve menekült vissza a konyhába, várt kicsit, hogy kifújja magát s derűsen, megnyugodva ment be a gazdához. Anyica vacsorához készített, fejét mélyen az asztalfiókba nyomta s amíg a késekkel, villákkal csörömpölt, minden érdeklődés nélkül kérdezte. Misillónak tetszett a szürke hang s mivel semmi különöset nem vett észre az asszonyon, egész vacsoraidő alatt Kristóf ügyességét dicsérte.
Anyica csak ritkán szólt valamit, okosan végig hallgatta a gazda áradozását s mikor már ágyba voltak, igen komolyan ezt mondta: - Nem tudom én, mit van úgy dicsérni rajta, hiszen nem ingyen dolgozik kendnek.
Meg aztán sok dolog is az hatvanöt pengőért! Anyicának könnyen nyílt az esze, furcsa módját találta ki a legénytartásnak. Kristófot félteni kezdte a gazda barátságától s úgy eszelte ki, csak egy módja van, hogy magának tarthassa azt, ha gyalázni, kicsinyelni fogja Misilló előtt.
Ami kevés őszinteség még volt benne, azt gyökerestől kiirtotta ezen az éjszakán s reggel, mint valami akaratnélküli bábu jött-ment az örömtől sugárzó ember körül. Ebéd után azonban újra mákhajas pipát adott a szájába, s hogy az csakhamar álomba füstölte a mit sem sejtő Misillót, lelkendezve szökött át a gyümölcsösbe.
Mindig ő volt első a találkán, Kristóf pedig, mintha számításból tette volna, napról-napra későbben aki férgekkel harapja a körmét meg. S ha megjött, nem az az éhes, mohó legény volt, akit Anyica szeretett volna látni benne, unottan a priccsre telepedett s amíg az asszony százféle formában kellette magát, ő fáradtan mozgott, szemei hunyorgás nélkül meredtek a levegőbe, mintha a mállott falakon át vigyáznának valamit.
Mikor a kertből kifelé mentek, sohse mulasztotta el a major rendezetlenségéről beszélni. Aki mit ér, azt viszi. Talán húsz pár is él a magtárból.
Sehogy sem tudta megérteni, hogy valaki ennyire szívén viselje más ember baját. Ilyenkor haragjában magázta a legényt. Kristóf elnevette a választ, s ilyenkor az az érzése támadt, hogy vele is csak azért tart egy irányt, mert a másé.
A színe is elfakult már a szerelmének s ha tulajdona lett volna földben, házban, aki férgekkel harapja a körmét bottal verte volna el magától a kullancskodó asszonyt. Ezt Anyica is csakhamar észrevette, még féltékenyebb lett Misilló Kristóf barátságára s minden alkalmat megfogott, hogy összeuszítsa a két embert.
A gazda azonban teljesen belegabalyodott az újoncba, mindent elhitt neki s az még jobban nekigyürkőzött a munkának. Hogy szokatlan hatalmat érzett a kezében, feszes, piros bőrén átütött a minden parasztok sajátságos természete, amely őt már a katonáéknál is rangra emelte, s amíg lefelé rúgott, harapott, alázattal hunyászkodott meg a gazda előtt.
Zsugoribb, telhetetlenebb lett a régi Misillónál, éjszakáit is szívesen nappallá tette volna, kegyetlenül rajta ütött a parasztok tolvajkodásán s még az apja házában se tűrte szervezet gazdaszervezet parazita a fizetett henyélést.
Az öreg Pecsinka, aki már hónapok óta egyebet se csinált, mint jól ivott, evett az ajándék holmiból, kedvire nagyokat aludt a sötét kemence suton, most a fagyasztó hidegben, hófúvásban fát nyiszált az erdőn, amiből pedig egy morzsányi se jutott az ő tűzhelyére. A néhány délutáni órán kívül, mikor a gyümölcsösbe kullogott föl Kristóf, egy szusszanásra való szabadidejük nem volt az embereknek.
Valamennyien tudták, hogy milyen dologban jár a legény s bár, ha százszor is elhatározták, hogy panaszra mennek a gazdához, mindannyiszor lemondtak róla. A rövidke pihenő kiszívta fejükből a lázadó gondolatokat, bután azzal is megelégedtek, hogy trágár, durva szitkokat mondtak a szerelmesek felé. Hogy lassan, lassan az ajándékok is elmaradtak, már Anyica is csak tűzrevaló rabszolgatartó volt a szemükben.
Ez alatt Kristóf kedvetlenül, csüggedt fejjel botorkált föl az úttalan hóban a gyümölcsösbe. Maga se tudta miért, de valóságos kálváriajárás volt már ez az ő számára. Napról napra nehezebben szánta rá magát a találkára s ha eljött az idő, még is mennie kellett.
Elvesztette kemény önakaratát, játékszer lett valami szeszélyes ördög kezében, aki szíven fogva emeli ki a munka áldott hétköznapiságából, hogy bolondul oda tegye a szerelmével unalmassá lett asszony elé.
Fél éjszakákon azon töprengett, hogyan evickélhetne ki a zavaros kátyúból, de hiába törte magát, mintha mézes kötélen cibálta volna magához az asszony, másnap megint csak beszédült a kunyhóba. Hagyta, hogy ölelje, csókolja Anyica, de ahelyett, hogy ő is viszonozta volna, ernyedten megpuhult, homlokán kiütött a belső forróság s érezte, hogy a csókok harapják, a két kulcsoló kar szíve vidámságát szorongatja halálra.
Minden porcikája belefájdult a szerelembe és nem volt ereje, hogy védekezzen ellene. Ha Anyica úgy kívánta volna, zavarodottságában még a kést is szívesen magába döfné. Esténként pontosan megjelent a gazda előtt, beszámolt a napi munkával s örömmel vett részt Misilló tavaszi tervezgetéseiben.
Az asszony szemben ült vele a lámpa alatt, de ő állhatatosan elfordította a fejét, rá se nézett. Mikor a gazdaságra eső aki férgekkel harapja a körmét kifogytak, hirtelen elszomorodott, megérezte magán Anyica tüzes, szurkáló tekintetét s a világért se jött volna föl egy okos, az idegeit megnyugtató szó a torkán. Anyica nevetve kapott a szón. Kristóf sietősen készülődött. Álmos vagyok, - mondta s anélkül, hogy kinézett volna bundás sapkája alól, dörmögve elköszönt.
Az ajtót erősen benyomta maga mögött s hosszú, kemény lépésekkel sietett ki az udvarból, nehogy az utána rágódó asszony valahogy beérje. A parasztok morcos kedvvel törték magukat Kristóf akaratára, korán virradattal indultak az erdőbe s napestig jártak ide-oda a fával megrakott szekerek.